Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csendőr történetek

Egy idős nénitől hallottuk az alábbi történetet:

Egy alkalommal 3 cigányt állítottak elő a csendőrök lopás vádjával. A kihallgatást végző csendőr megkérdezte az elsőt, hogy ők voltak-e a tolvajok?  A megkérdezett természetesen tagadta a vádakat, ekkor a csendőr puskatusa "véletlenül ráesett" az első gyanusított labfejére, aki nagyot kiáltott a fájdalomtól. Ezután következett a második cigány. A kérdés ugyanaz volt, de a másik bűntárs is tagadott. Hogy hogyse az ő lábfejére is "véletlenül ráesett" a puskatus. Mikor a harmadik haramiára került sor az mindent bevallott.

 

Néhány sor Földi Pál "PANDÚROK, ZSANDÁROK, CSENDŐRÖK" című könyvéből:

"A 6-7 ezer lelket számláló Csanádpalota a jelenlegi román határ mellett fekszik. A megszálló szovjet csapatok ezt a helységet foglalták el először Csonka-Magyarország területéből. Éppen megkezdték a fosztogatást és a nők megerőszakolását, amikor egy Zrínyi-rohamlöveggel támogatott csendőrosztag rajtuk ütött. A Vörös Hadsereg katonái 18 halottat hátrahagyva fejvesztve ürítették ki Csanádpalotát. A harckocsikkal indított szovjet ellentámadás azonban Királyhegyesnél felmorzsolta a hős csendőröket, akiknek a nevét nem jegyezte fel a krónika, hiszen csak csendőrök voltak........"

 

 Itt adok közre néhány csendőrökről szóló történetet, amelyek szó szerint kerültek rögzítésre, ezért nem teljes egészében az irodalmi nyelven olvashatóak(a szerk.)

 

„Akkoriban is voltak kakaskodások a szórakozóhelyeken, ugyanúgy mint most. Egyszer az egyik szórakozóhelyen az egyik csendőr otthagyta a kalapját a kalaptartón, aznap este nem történt verekedés. Én mondom magának fiatalember, sokkal többet ért akkoriban a csendőrség mint manapság a rendőrség.”

 

„A csendőrök lovon jártak. Mikor megjelentek a hosszú fasoron elbújva néztük őket, a csillogó kardjukat, a szép ruhájukat. Kicsit tartottunk tőlük, az idősebbek mondták, hogy ne tartsunk tőlük,de azért mi tartottunk.”

 

 

„….volt itt Fábián, volt itt Takács, volt itt Gyarmati, Szűcs, Bozók akkor Tóth, Hajdú, Fehér, akkor volt Kiss…….15-en voltak.(másik asszony:” -15 en? 10-et mondtak.”)

Grósz volt a főparancsnok.

-Szóval szigorúak voltak?

-Nagyon, én mondom azt, hogy nem volt ez a lopás, gyilkolás, ami most van. Volt egy ambrózi asszony, az papucsot lopott a piacon, és az állomáson elkapták a csendőrök. Visszahozták a piacra, és ahogy kísérték, úgy kiabálta: „Így jár, aki papucsot lop!”

…….

Meg valami kendergyári valaki volt. Az meg így kiabált: „Így jár aki tyúkot lop!”Jöttek a Gyári utcán……a csendőrségig kiabálta a koma.

……..

Igen, nagyon szigorúak voltak. Elővették a kardlapot aztán adtak nekik, akik garázdálkodtak, verekedtek. Volt is nevük.

-Hogy jártak? Kettesével a csendőrök? Lovon? Gyalog?

-Lovon, voltak akik gyalog szolgálatban mentek az állomásra ki, meg akkor ugye a majorokba.

De lóháton a határba. Gyalog is mentek meg lóháton. Egyik része ment gyalog, a másik lóháton ki a határba. Pihenőjük mindig 35 (-i major) volt. Igen, ott pihentek. Ahogy haltak meg, úgy jöttek az újak. Bozók csendőr is később jött, Szendi csendőr is később jött.

…….

Nem hiszi el, hogy a Horthy rendszerben sokkal jobb volt, mint a mai rendszerben, sokkal jobb volt. Esküszöm sokat dolgoztunk nagyon. A tábla szélén voltunk, mire feljött a nap, míg le nem ment a nap ott voltunk a táblán. Minden szombaton volt napszám.

…….

(Horthyról) Télen 4 szürke ló hozta a szánnal 35-i majortól, erdőből befele vadászatról. Elöl 2 csendőr, hátul 2 csendőr, oldalt, mindkét oldalt 2 csendőr kísérte lóháton.

……

-Nemrég vettünk egy könyvet ami a csendőrségről szól, amiben elég drasztikusan állították be a csendőrséget.

- Aaa hát némelyik igen, de nem úgy van ám, nem. Ezek a mostaniak állították be őket, de nem így volt. Szigorúak voltak, de nem volt ez a lopás, nem volt ez a gyilkolás, nem volt semmi.”

  

 

„ és akkor ő ott volt, ott lakott, de éjjel nappal,……és akkor volt egy olyan, baleset ért egy birkát, neki azt le szabad volt vágni…..És akkor főzte a birkapörköltet. Aszongya apám, hogy egyszer megszólal mögötte valaki:

- Jó napot, Varga bácsi!

Hátranézek aszongya, hát két csendőr. Aszongya:

- Mit csinál, Varga bácsi?

Hát aszongya:

- Hát főzök egy kis birkapörköltet

- Na –aszongya – azt megvárjuk

Meg is várták. Aszongya apám: „Megettek mindent. Újra kellett nekem főzni másikat.”

Aszongya az egyik csendőr:

- Varga bácsi, tudom, hogy van jó magyar dohánya.

Pedig, tudod az mindig tiltva volt. Aztán mondja neki apám:

- Van el se tudom tagadni, hogy nincs!

Na és akkor, tudod megkínálta őket. Azt az egyik akkorát beleszippantott, hogy elájult. Aszongya másik csendőr, aki nem ájult el:

- Jaj!Varga bácsi! -aszongya -Van egy kis vize? Nézze, ez mindjárt megdöglik, fölakadt a szeme!

Azt apám nevette, hogy hát mit szippantotta ennyire a tüdőre annyira ezt a magyar dohányt. Nem szabad. Na aztán kijózanodott a koma. Azt elkezdett káromkodni, aszongya:

- Varga bácsi, hogy tudja ezt szívni?

Hát aszongya:

- Pipán keresztül.

És aszongya:

Én nem szippantok be olyan nagyot, mint cigarettán keresztül.

 

„De történt olyan is , ez tényleg igaz volt. A 84-es majorban laktunk akkor. És volt egy nagycsaládos házaspár. És akkor hizlaltak ilyen süldőket, fiatalokat. Mondja az asszony a férjének, aszongya:

- Holnap elhajtom őket Tótkomlósra a piacra.

Még annyi pénzük se volt, –meg nem is volt divat- hogy fogadjanak fuvarost, azt avval vigyék. Olyan kezesek voltak azok a jószágok,hogy elmentek. És akkor 2 csendőrrel találkozott, mikor hajtotta őket a piacra. Rá is köszöntek, minden, aszongya:

- Na hova tart fiatalasszony?

- Piacra, -mert azt mondja- nincsen a gyerekeknek rendes, most már muszáj nekik vásárolni.

Képzeld el, mikor visszafele jöttek, újra találkoztak avval a két csendőrrel. De viszont ilyen kukoricatörésbe volt, és ilyen kúpokba volt……szárakba voltak felkúpolva. Ott…egy dohány tolvaj húzódott meg  az egyik kúpban. És akkor mondja az egyik csendőr az asszonynak:

- Jó piaca volt? Mennyiért adta el a disznókat?

És képzeld el, megölték a pénziért. Azt akkor betették egy kúpba. Az ember, ez a tolvaj ezt mind látta. Na akkor a tolvaj is előbújt. Mert aszongya, most már én is előbújok, mert neki is van indoka. 

Na aztán elkezdett vele kekeckedni az egyik csendőr, aki megölte az asszonyt:

- Gyerünk befele – aszongya- a csendőrségre

- Hát jól van.

Vitte a batyuját is az ember. Bementek.

És akkor……….a főnök elkezdte egrecéloztatni: minek, hogy mit kap, miért kellett neki lopni, miért lopott meg ilyesmi. Aztán egyszer megszólal az ember. Mondja, hogy hát –mit tudom én milyen rangjuk volt nekik,csak magas rangja volt- a tisztnek:

- Azt elismerem, hogy loptam meg meg is érdemlem a büntetést, de mit érdemel az, aki megöli a másikat?Hogy megöl egy asszonyt a pénziért?

Akkor az egyik csendőr megszusszant, és csak hallgatott. Aszongya neki a tiszt:

- Miről beszél maga, uram?

- Én arról beszélek, hogy –az aszongya- a tiszthelyettes úr megölt egy asszonyt a pénziért.

- Hát ezt mivel tudja bizonyítani?

Az mondja:

- A zsebkendőjével, azzal törölte le a bajonett-ját, amivel leszúrta az asszonyt.

És aszongya:

- És hol a holtest?

- Megmutatom –aszongya- ha jönnek velem.

Odavezette őt, a tisztet a kúphoz, hát ott volt asszony holtteste. 

Kapott valami büntetést a csendőr?

-Egyből lefokozták, aztán dobták be a dutyiba.